Preloader image

Take Ten

Miért a Take Ten?

Bõrünk szépségének, egészségének és fiatalságának megõrzése érdekében elengedhetetlen, hogy a fent felsorolt külsõ és belsõ hatásokat figyelembe vegyük. Fontos, hogy a hangsúlyt a megfelelõ életmódra és a megelõzésre helyezzük. Köztudott ugyanis, hogy idõsebb korban a már kialakult ráncokat sokkal nehezebb kezelni, amelyet a testben végbemenõ hormonális változások nagyrészt elõidéznek.

Épp ezért ajánljuk a Take Ten kezelést, az idõsebb és a fiatalabb korosztálynak egyaránt, hiszen 25 éves kortól alkalmazható, minden káros mellékhatás nélkül. Ebben a korban a még feszes izmokat feszesen tarthatjuk, megõrizhetjük bõrünk rugalmasságát és a fiatal arcvonásokat. 25 év felett pedig kifejezetten elõnyös a kezelés alkalmazása, hogy az arc izmait egy testedzéshez hasonlóan karbantartsuk és lassítsuk az öregedés folyamatát. Amennyiben mindezt szeretnénk beilleszteni feszített életritmusunkba, továbbá biztonságos, fájdalom-és kockázatmentes, kiegészítõ eljárást - amely tovább terheli a pénztárcánkat - nem igénylõ kozmetikai kezelésre vágyunk, a Take Ten a legmegfelelõbb választás.

A ráncok kialakulásáról

A ráncokat szokás kétféleképpen megkülönböztetni: dinamikus és statikus ráncok. A dinamikus ráncok azok, amelyek a mimikai izmok mozgásai hatására jönnek létre, ha szeretnénk, ha nem. A statikus ráncok azok, amelyek külsõ és belsõ tényezõk hatására jönnek létre. Ezek között is megtalálhatóak finom és mély ráncok, barázdák. A ránc kialakulásában tehát sok tényezõ játszik szerepet, ezeket a tényezõket most két csoportra osztottuk: külsõ és belsõ hatások.

Külső hatások:

A 6 legfontosabb tényezõ:

helytelen táplálkozás (túl sok édesség és cukrozott étel és a bennük levõ szabad gyökök bekerülnek a szervezetbe, amelyek a bõrben levõ, feszességért felelõs kollagént nagymértékben károsítják, így hozzájárulnak a ráncok kialakulásához)

örökletes hajlam

UV sugárzás (a bõr korai öregedésének túlnyomó részéért ez felel, az UV sugarak hatására a napsugarak mélyen behatolnak a bõr rétegeibe, károsítva a dermis elasztikus rostszálait, amelynek hatására több finom vonal és ránc is kialakul, a bõr veszít feszességébõl)

stressz (az ennek során kialakuló méreganyagok lerakódhatnak a szervezetben, amelyek a bõr károsodásához vezetnek)

dohányzás (gátolja a helyes vérkeringést, a bõrréteget nem engedi megfelelõ mennyiségû oxigénhez jutni)

túlzott alkoholfogyasztás (az alkohol hatására az arc másnap reggelre felpuffad, ez pedig ideiglenesen megfeszíti a bõrt; a duzzadás, majd a rá következõ összehúzódás váltja ki a ráncokat, csak úgy, mint például a meghízás, és az azt követõ hirtelen fogyás)

Ahhoz, hogy a korai ráncosodást elkerüljük, nagyon fontos, hogy ezek a tényezõk a legkevesebb mértékben forduljanak elõ velünk kapcsolatban. Hiszen amihez hozzászoktunk fiatal korban, hogy büntetlenül ehetünk-ihatunk, tehetünk mindent, az a kor elõrehaladtával megbosszulja önmagát, valamint már egyáltalán nem büntetlen.

Belső hatások:

Az 5 legfontosabb tényezõ:

bõrünk hyaluronsav-tartalmának csökkenése(a hyaluronsav minden élõ szervezetben megtalálható; a hyaluronsav-molekulák nagy mennyiségû folyadék megkötésére képesek, ha ennek termelése csökken, akkor a kötõszövet volumene csökken, a bõr veszít folyadéktartalmából, rugalmasságából, megereszkedik és ráncos lesz)

kollagén-és elasztintermelés csökkenése (ez a két anyag felelõs a bõr feszességéért, rugalmasságáért, ha ennek termelése csökken, akkor a kötõszövet lazul, a bõr és az arckontúr veszít formájából és feszességébõl; "megereszkedik" az arcbõr)

a sejtek megújulása lelassul (az anyagcsere lelassul, a bõr egyre többet veszít nedvességébõl és ellenálló képessége is gyengül; érzékeny bõr esetén fokozottabb a ráncok kialakulásának veszélye, így a megelõzés is)

hiperpigmentáció, öregségi foltok (30 éves kortól az arcbõr egyenetlen barna színt mutat, ezeket a barna foltokat a megnövekedett melanintermelés, és a melaninnek az epidermis sejtjeiben való egyenetlen lerakódásai és tárolt mennyiségei okozzák; ezek a foltok lehetnek hormonális eredetûek, keletkezhetnek terhesség, szájon át szedett fogamzásgátlók, hormonpótlási terápiák, az UV-sugaraknak való kitettség, a genetikai hajlam és az elõrehaladott életkor eredményeképpen is)

hormonális hatások (ösztrogénszint, faggyúmirigyek aktivitásának csökkenése a kor elõrehaladtával; mélyebb ráncok)

Gyógyhatások

Típustól függõen - perifériás vagy centrális típusú arcidegbénulás - változó e betegség kialakulásának oka. A perifériás arcidegbénulás esetében az egyik arcfél összes mimikai izmának az azt beidegzõ azonos oldali VII. agyideg (nervus facialis-arcideg) valamilyen okból létrejött mûködészavara tehetõ felelõssé. Ekkor az egyik arcfél minden mimikai izma lebénul. Míg a centrális típusú arcidegbénulás hátterében valamilyen más betegség áll, amely központi idegrendszeri eredetû, pl. stroke, gyulladás, daganat. Ez esetben csak a szájszél nem mozog megfelelõképpen. A centrális arcidegbénultaknál nem az arcideg mûködészavaráról van szó, hanem az arcidegig vezetõ, betegségbõl eredõ idegpálya sérülésérõl.

A perifériás arcidegbénulás leggyakoribb (80%) kialakulási tényezõje a Bell-féle parézis (facialis parezis), arcparalízis. Ez a betegség idiopátiás, vagyis ismeretlen eredetû. Elõzetes fájdalom az arcidegbénulás elõtti egy-két napban a fül mögött érezhetõ, ám maga a bénulás hirtelen következik be. Ez a betegség egyes felmérések és vélekedések szerint 100.000 emberbõl 23-at érint egész élete során. Az arcparalízis annyiban különbözik más arcbénulástól, hogy utóbbiak lassabban, agydaganatok, arcideget támadó egyéb tumorok, középfül és a csecsnyúlvány üregeinek fertõzési és koponyaalapi törés következtében jöhetnek létre.

Az arcidegbénulás kialakulhat még traumák, fõként a halántékcsont törése után (20%); gyakran idegsérüléssel járó baleset után, de eredete okaként gyakran a meghûlést, illetve vírusos fertõzést valószínûsítik (herpes simplex. Továbbá hátterében állhat még az idegeket megbetegítõ vírusfertõzés (mumpsz, övsömör), valamint a kullancscsípés utáni ideggyulladás okozója, a Lyme-kór. Ritkább esetekben elõfordul, hogy az arcparalízis egyéb gyulladás (akut és krónikus középfül-, fültõmirigygyulladás - kevesebb, mint 10%), anyagcserezavar (cukorbetegség, pajzsmirigy-alulmûködés), immunmechanizmusú betegség (szklerózis multiplex), érelváltozás vagy a halántékcsont és/vagy az arcideg daganatai (fültájon lévõ daganatok) okozta idegkárosodás.

A perifériás arcidegbénulás tüneteit a szervezeten belül ténylegesen a valamilyen oknál fogva (korábban felsorolt okok) megduzzadt arcideg okozza. Ez által az ideg összenyomódik, és vérellátása romlik, amely az arcizmok bénulásához vezet. Ennek mértéke lehet enyhe és teljes arcidegbénulás is. Minél enyhébb a bénulás, és minél elõbb kezelésre kerül sor, annál nagyon a teljes gyógyulás lehetõsége.

Take Ten kezelés hatékonysága arcidegbénultaknál

Ennél a pontnál kell kiemelni a Take Ten szerepét az arcidegbénult betegeknél. Fizikai kezeléssel ugyan az ideg gyógyulására nem lehet hatni, de a kezelt személy pszichéjére hatással van a készülék hatékonysága, és a bénult állapot idején a Take Ten megakadályozza a teljes izomcsoport elcsökevényesedését.

A Take Ten-titokként emlegetett Baxendale-hullám formátuma és a milliamper ez esetben is kulcsfontosságú, hiszen az arcidegbénulás esetében rendkívül fontos, hogy a kezelés az izomcsoportot a legteljesebb mértékben képes legyen elérni (mélyizmokat is). Tehát a gyógyulás útján nagyon fontos, hogy a minél elõbb felismert betegséget lehetõleg azonnal elkezdjék kezelni, és akár a Take Ten segítségével az arc mélyizmait oly mértékben képes legyen megdolgoztatni, amelyre korábban nem is mertünk gondolni. A mélyizmokig ható intenzív tornáztatással jó esélye van a betegnek a közel teljes gyógyulásra, amennyiben a többi együttható elem is kedvezõen alakul számára (minél enyhébb a bénulás mértéke, annál teljesebb lehet a gyógyulás)